VEN 2011, szerda délután

Ajjajj… melyik napnál tartunk? Aki tudja, rosszul csinálja! De mondjuk úgy, hogy lejegyzeteltem még tegnap, hogy milyen nap volt, és pedig szerda volt. Tegnap. Kettő órakor el is kezdődtek az Inverz egyetemi előadások, amikor is a csapatok tagjai állnak ki a közönség elé beszélni, úgy, hogy szórakoztató legyen, érdekes legyen, információval teli… Pont, mintha egy jó tanár óráján ülnénk.

Elsőként a Termelő SzöVENkezet kapott szót: Nudizmusföldrajz, avagy tájak és domborulatok disznóvágásbeli megfelelője című előadásához. Volt ám szemléltető „eszköz” is: egy csinos lány bikinire vetkőzött a színpadon. A lány pucsított, a fiúk fütyültek, Vinyó magyarázott, kiderült például, hogy a szűzpecsenye általában csak a szalagavató bálig tart, szóval akinek ilyesmire fáj a foga, ne vesztegesse az idejét. Eközben előttem a D!RH (most nem árulnám el, pontosan kicsoda) egymás szájából ette a kiflit, amolyan Suzi és Tekergő-módra. Következett a HeaVEN csapata, elmesélték, milyenek az angyalok és az ördögök, és legfőképpen milyen zenészekhez hasonlíthatjuk őket. Az ördög underground (micsoda meglepetés), az angyal viszont utcazenész lett. Ezután a VENcirkusz kicsit máshogy oldotta meg a feladatot, mint azt szokás, na de milyen jól is tették. Egy gyors lufiállat-hajtogató kurzust tartottak, a rózsaszín pitbulltól elkezdve volt zsiráf, kisegér, kard, ami kicsit problémás volt, ugyanis nem akar beférni a lyukon (igen, úgy, ahogy gondoljátok;), és papagáj. Felrendelték a D!RH-t, a jelölteket, és az egyetlen megjelent zsűritagot a színpadra, vizsgázni. Szerencsére mindenki átment a vizsgán, ki így, ki úgy. A zsűri kutyája egyfülű lett, Lö Ati azonban meg is lett dicsérve. Én is büszke birtokosa lehettem egy lufivirágnak, ami valami csodához fogható módon kibírta élve (mondjuk a fele eltűnt) hajnalig, amikor is az említett Lö Ati jó étvággyal elfogyasztotta.

Na de nem ez itt a lényeg, hanem például a MouVEN Rouge előadása, Sinkovits Bálint szájából: Absinth, Könnyű nőcskék, TBC… Az alapvető párhuzam Toulouse-Lautrec francia festő, és az átlagegyetemista közötti párhuzam. Aztán: mi is az a TBC? Nem csak a tüdőt, hanem a központi idegrendszert is támadja, innen az elborult festmények, és az Avantgarde. Ezt alátámasztandó, festményeket nézegethettük, egy kis elemzéssel kiegészítve, végül pedig a tanulság: az őrültségekhez nem kell TBC-snek lenni. Az utolsó előadás pedig a BatVEN-től, Földesi Csabával a színpadon, a BatVEN egyedfejlődés. Hogyan is lett melyik szuperhős szuperhős? Azaz: Pókembert megcsípte egy pók, Superman másik bolygóról jött… Egyik sem ember igazán, egyik sem szuperhős! És Batman? Ő csak egy gazdag gyerek sok kütyüvel. Aztán a VEN hőseit ismertette, itt a legnagyobb derültséget (persze csak Dzsozi fűszoknyája után) a Mindennapi Hősök keltették: a VEN egyetemistái, kicsavart pózokban alva, fekve, állva, ahogy éppen jólesett.

És ennyi volt az Inverz egyetem szerdára, aki lemaradt, annak most mondom, hogy ma, csütörtökön, kettőtől, a Felső kampuszon, ismét Inverz egyetem! Persze más előadásokkal, még jó. De a délutánnak nem volt még vége, következtek a kortesprogramok. A Termelő SzöVENkezetnél lólépésben kellett a bekockázott „tábla” mind a négy sarkába eljutni. Itt bizony a tapsot Szityú kapta, aki kis segítséggel úgy oldotta meg a feladatot, hogy csak a cigije érte a földet. Na meg néha az orra is. A HeaVEN társasjátékkal készült, meg nagy dobókockával. A gonosz mezők miatt, amiktől nem előre, hanem hátra haladtak a csapatok, kicsit hosszúra nyúlt a játék, de sebaj, előbb-utóbb csak megnyeri valaki: utolsóból elsők, a MouVEN Rouge ért először célba. A VENcirkusznál bekötött szemmel kellett egy cukorkával teli labdaszerű dolgot leverni egy bottal, az úgynevezett pinatát. Azért nehezítés volt: megforgattak, felemelték a fejed felől a sátrat, csak hogy mégis. Majd a MouVEN Rouge: emberméretű jengát építettek a nagysátorban. A csapatok hihetetlen magasságig építették, egymás nyakában ülve, mindenféle trükköt használva. Szóval, ismét tartalmas volt a délután, de következett: Az Este.